Egy pszichológus gondolatai

Ez az első posztom pszichológusként. Kicsit fura ez, nem is tudom, hogyan kezdjem. Talán megosztom veletek, amivel kezdődött: miért lettem pszichológus. Már gyermekként is biztos voltam abban, hogy segíteni szeretnék, talán éreztem ehhez hívást. Először gyermekorvos vagy nőgyógyász akartam lenni, aztán érettségi táján pszichológus, utána védőnő. A pszichológia szakos felvételire az utolsó pillanatban nem mentem el, mint ahogyan az orvosisra sem. Inamba szállt a bátorságom és azt éreztem, még nem állok rájuk készen. Szóval később, a védőnő szakon találkoztam egy csodás pszichológus tanárral, akire felnéztem a tudásáért, kisugárzásáért, hitéért: Scherer Juliannával. Ő biztatott, hogy próbáljam meg a felvételit, immár másoddiplomásként. Én akkor éppen nagyon szerettem volna szuper védőnő lenni. Elhivatottsággal telve készültem átvenni egy körzetet egy akkor nyugdíjba vonuló védőnő kolleganőtől. Úgy éreztem, most sem jött jókor ez a pszichológusság-dolog. Hívő lévén, útmutatást kértem, és felajánlottam a helyzetet. Ha az Úr pszichológusnak szán, felvesznek zéró készüléssel, ha nem, hát boldogan leszek védőnő. Tényleg semmit nem készültem, nem olvastam át. De Scherer tanárnő jó munkát végzett, felvettek. Így elfogadtam a sorsom. :)

Tegnap (2019.08.07.) tartottam előadást a harkányi baba-mama klub meghívására. Két kedves ismerős védőnő hívott meg, immár sokadszorra, hogy beszéljek kicsit a kisgyermekkorban lehetségesen felmerülő problémahelyzetekről: testvérféltékenység, dackorszak, altatás, táplálás nehézségei, szobatisztaság stb. Ma a szoptatásról beszélgettünk, hiszem augusztus elején van a Szoptatás Világnapja. Sokat készültem rá, szakirodalmat olvastam, könyvet vittem ajánlónak, verset kerestem a szoptatásról. Amit viszont a legfontosabbnak ítéltem, az anyukák megosztották velem a szoptatáshoz kapcsolódó tapasztalataikat. Mélyen elszomorított az a sok negatív tapasztalat, amelyet főként a szülés után, a kórházban, kétségbeesve, bizonytalanul megéltek. Milyen jó lenne, ha ezeket a természetes krízist megélő nőket, akiknek valóban szüksége van az elfogadásra, szeretetteljes támogatásra, valódi, egyedi, személyes figyelemben részesítenénk!Milyen sokat jelent egy jó szó, egy biztatás: "Menni fog!Ne keseredjen el!Beszéljen róla, hátha segíthetek!"

És kedves Frissen Szült Édesanyák! Merjetek segítséget kérni!Anya-társtól, kórházi védőnőtől, területi védőnőtől, laktációs tanácsadótól!Ez a folyamat néha nehezen indul, de megéri kitartani.És ha sehogy sem megy, akkor se keseredjetek el!Nem attól lesz valaki jó anya, hogy szoptatja a gyermekét. Szeretetet, törődést, odafigyelést, érintést, biztonságot más módon is lehet adni a babának!

#lifestyle #decisionmaking